Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Gyerek kontra háziállat

gyerek kontra háziállat

 

 

Gyerek mellé kutya vagy Kutya mellé Gyerek?!

 

A kisállattartás kultúrája hatalmasat változott, mára csomó házi állatból házi kedvenc, majdhogynem gyerek helyett gyerek lett, legyen az cica, kutya, nyúl, törpemalac stb. Személy szerint én a kutyások táborát erősítem, egész életemben volt a házon belül és kívül is kutyánk, így felnőtt koromban sem tudtam elképzelni az életem nélküle.

 

Egy kisállat szeretete, odaadása és hűsége nem nagyon hasonlítható össze emberi kapcsolatokkal, épp ezért olyan különleges.

Egy gyönyörű fekete mopsz kislány (Lucifer), boldog gazdija vagyok. Aki ismeri a fajtát, az tudja, hogy elég extra velük az élet... horkol, böfög, rendkívül ügyetlen, hullik a szőre, viszont a legkedvesebb kisállatok egyike, tele szeretettel és bármiféle rosszindulatnak még csak a nyoma sincs bennük, egy genetikai „csoda”.

Hajlamos voltam / vagyok embergyerekként tekinteni rá, így amikor kiderült, hogy babát várok, nyilván úgy gondoltam, hogy a Lucinak kistesója érkezik, de lássuk be, ahogy egyre közeledik az új családtag érkezése, pár dolgon szigorítani kell.

 

 

Hol aludjon a kutya?

 

Tapasztalataim szerint elég gyakori, hogy a kedvencek az ágyban alszanak a gazdival, nem volt ez másképp nálunk sem. Imádtam együtt aludni a kutyámmal. Lássuk be, ez a legtisztább eb esetében sem a leghigiénikusabb dolog a világon.

Ha érkezik egy újszülött a családba, ezt a szokást talán jobb kicsit átformálni, arany középutat találni, mivel innentől kezdve egy bébi is bitorolja majd ilyen – olyan tevékenységekre az ágyat.

Nálunk azóta már csak a kanapéra jöhet fel a kutya, a hálószobai ágy tabu, így azért hozzánk is tud bújni, de éjjel a saját helyén alszik. Nagyban megkönnyítette mondjuk a dolgot az is, hogy a Luci szereti átaludni az éjszakát, ellentétben a lányommal. így nagy ívben kerül minket éjjel, hogy békében szunyókálhasson.

 

 

Tisztaság, takarítás

 

A legfontosabb, az általános tisztaság. A kedvencek koszolnak, szőr, alom, kaja stb. Ezen nincs is mit taglalni, még több odafigyelést igényel a takarítás, ha már a kutyagyerek mellé megérkezik az embergyerekünk aki, ahogy cseperedik, egyre bővül a mozgástere és a kíváncsisága is egyre élénkebb lesz.

Célszerű az állateledelt mondjuk elzárni, mielőtt megkóstolná, a vizes tálat szintén valami kevésbé központi helyre rakni, mert melyik gyerek nem szeret vizezni ugye?!

Ugyanakkor, a régi időkben is felnőttek a gyerekek, a háztáji állatok körében, normál keretek között talán még kifejezetten jót is tesz az immunrendszerüknek.

 

 

Gyerek és kutya egy élettérben

 

Minden gyerek érdeklődik az állatok iránt, - a későbbiekben -, hogy viszonyul majd hozzájuk, ez teljes mértékben rajtunk múlik. Úgy gondolom, hogy kis kedvenccel felnőni, nagyon sok pozitívumot ad hozzá a gyerekkorhoz.

Felelősségre, gondoskodásra, szeretetre nevelnek minket mind amellett, hogy örök játszópajtás is lehet. Bár azt a romantikus buborékot kipukkasztanám, hogy a cuki kisgyerek – kiskutya harmónia azonnal kialakul, ugyanis a csemetéinkből az első években hiányzik az empátia. 

Ezért van az, hogy hiába hajtogatjuk, hogy ezt meg azt ne csináld, mert fáj anyának, apának, bárkinek -  nem érdekli. Egy kutya nagyon izgalmas lény, akit fel kell fedezni, előfordulhat, hogy meghúzza a fülét, farkát, szőrét, rávetődik, húzza a lábánál fogva játékból hangosan kacagva.

Igen, ez nálunk mind előfordul nap, mint nap.  Szegény kiskutyám az első 2 évét teljes nyugalomban és középpontban töltötte, mondjuk úgy, hogy nem egészen erre fizetett be, de hősiesen állja a sarat mióta megérkezett a kisasszony.

Itt ki is térnék arra, hogy nagyon fontos az állat mentalitása, amivel gyanítom minden gazdi tisztában van, hogy kedvencének mik a határai. Kevésbé türelmes állat esetén, meg kell valahogy oldani, hogy el tudjon vonulni esetleg, vagy elszeparálni teljesen őket a gyerektől, kinek a lehetőségei szerint.

 

 

Kisbaba, erre még egy kölyökkutya - inkább ne...

 

Akik igazán el szeretnék hagyni az amatőr pályát, mert annyira rutinosak vagy vakmerőek, hogy apró gyerekük kap egy kölyök állatkák, hogy együtt nőhessenek fel, na ők az igazán kemények.

A kisállatok, jelen esetben maradjunk a kutya példánál, igazán tündériek és mindenki szívét megdobogtatják, de rengeteg foglalkozást igényelnek.

 

A legfontosabb talán a szobatisztaságra nevelés, amihez rengeteg türelem kell, a legtöbb kölyökkutya imád rágcsálni, játszani és „rombolni”, mindez egy csecsemő vagy totyogó társaságában igen nehéz feladat, aminek ajándékozás vagy rosszabb esetben menhely a vége.

Kicsit nagyobb, mondjuk óvódás – kisiskolás gyerekek esetében, az a romantikus gondolat, hogy majd gondoskodik a kedvencéről szintén az esetek 90%-ban megbukik és a szülőre marad minden gondozással kapcsolatos összes feladat. Szóval nagyon gondoljuk meg, hogy szeretnénk-e kisállatot a gyereknek (magunknak), mert ők is érző lények, nem lehet tárgyként bánni velük!

 

A végső tanulság szerintem az, hogy az állatok szeretete alapvetően velünk születik, hogy ez, az idők során elmúlik vagy fejlődik, nagyban függ attól, hogy milyen példa van előttünk. Az én voksom mindig házi kedvencek mellett lesz, az élet sokkal jobb velük, mint nélkülük.

 

Vendégbloggerünk, Sárhegyi Diána (kutyabarát anyuka) írása

 

gyerek kontra háziállat

Tartalomhoz tartozó címkék: baba fejlődése